Karácsonykor együtt ünnepel a család. Ez a legmeghittebb ünnep. Karácsonyi dekoráció a világon mindenhol létezik. Ezek a dekorációk és a szokások az egyes országokban nagyon különböznek.
Oroszországban Nagy Péter vezette be a fák díszítését az 1700-as években egy európai körútja után. Vidéken általában egyszerűbben öltöztették fel a fákat: gyümölccsel és házi díszekkel, míg a városokban káprázatos díszekkel és szalagokkal látták el.
A hagyományos karácsonyfa Szlovákiában általában gyertyával, dióval, almával, mézeskaláccsal díszítettek.
A modernebb fákon már megtalálhatók az üvegdíszek.
Szlovéniában, a múltban, még általában a szarufákról lógtak dióval, gyümölccsel díszített faágak, kisebb fák. Az I. világháború után kezdtek megjelenni a mai díszített fák, ekkor kezdték jobban a lakást is ünnepi dekorációval ellátni: girlandok, koszorúk, tálakban alma, dió, mogyoró.
Ukrajnában a hagyományos karácsonyfadíszek a műpók és műpókháló, csillagok. Mivel nagyon szegények voltak, nem tudtak mással díszíteni, úgy tartották, hogy reggel pókot találni a fán szerencsét hoz.
Az öntudatos és büszke amerikai vidékiek legtöbbje ma is kék-fehér-pirosba öltözteti fáját. Persze ők nemcsak karácsonykor büszkék hovatartozásukra, a szürke mindennapokban is: a vidéki otthonok is ilyen színben pompáznak leginkább.
Hagyományos lengyel szokás szerint a régi lengyelek az erdőből kivágott fácskát, ágat fejjel lefelé lógatva akasztották a gerendára. A gyerekek és nők almával, dióval és papírral díszítették az ágakat. A városiak kristály és üveg díszeket is felhasználtak. Krakkóban miniatűr fa bábszínházakat használtak díszítésre (szopki).
A litvánok esküvők és egyéb ünnepek alkalmával is szalmával díszítették helyiségeiket. A 60-as években terjedt el a karácsonyfák szalmadíszekkel való dekorálása. Sokszor a törékeny szalmákat fehérítették is. Ma már a szalmadíszeket felváltották a jellemzően fehér szívószál díszek, kitartanak több évig is.
Csehországban viszonylag újkeletű a karácsonyfák felöltöztetése. Az 1800-as években édességekkel, gyümölcsökkel, fa díszekkel, mézeskaláccsal dekoráltak.
Olaszországban már december 8-án felállítják a karácsonyfát ott, ahol ez szokás. Viszont minden otthonban állítanak fel betlehemi jászlat. Ahol állítanak fát, ott minden nap felakasztanak rá egy díszt.
Franciaországban is eleinte a fenyőfát vagy ágat a mennyezetre akasztották, és almával, dióval díszítették. Később a 19. század végén jelentek meg a viaszfigurák, girlandok, csillagok, üvegdíszek.
Angliában a karácsonyfa állítása a 19. században terjedt el. Viktória királyné és Albert herceg honosította meg Angliában ezt a német hagyományt, de már a középkorban használták a repkényt és fagyöngyöt, mint díszítőelemet. 1843-ban Charles Dickens Karácsonyi ének c. regénye hatására terjedt el az ajándékozás: a tehetősebbek ajándékozták a szegényebbeket.
“Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. ” Charles Dickens
Viktória és Albert herceg 1848-49-ben. Háttérben a német üveggömbökkel, játékokkal ékesített karácsonyfával
Karácsonyi szokásaink legtöbbje német eredetű. A 16. században már volt díszített karácsonyfa Németországban. A díszek gyümölcsök, papír virágok, mézeskalács, viasztárgyak voltak. Egy német kis falu – Lauscha tekinthető az első kézzel készített üveggömbök hazájának. Már a 19. század elején elkezdték itt családi vállalkozásban készíteni ezeket a csecsebecséket.
Családi üvegfújó nappali a 19. század közepén Lauscha-ban
