1,5 éve ebben a panel otthonban élek legkisebb gyermekeimmel Miskolcon. A lakásvásárlásra és berendezkedésre elment minden tartalékom, ezért nagyobb felújítást nem tudtam végezni benne. Pedig annyi minden eszembe jutott!
Szerettem volna, ha a konyha egy légtérbe kerül a nappalival, ezáltal egy szellősebb, nagyobb tér jöhetett volna létre. Ehhez falat kellett volna vágni a két helyiség között. MIvel az tartófal, nem lett volna szerencsés művelet. Meg hát az engedélyezéssel is baj lett volna.
Mivel helyhiánnyal küszködök, gondoltam rá, hogy teljesen beépítem az erkélyemet és vagy egy kis hálószobát (3 oldalról fallal határolt ággyal), vagy egy kis irodát helyezek el benne. Már nem bánom, hogy mégsem vágtam bele, hiszen a pandémia időszakában az egyetlen szabadtéri hely volt, ahova bármikor kimehettünk levegőzni a gyerekekkel. Szépen berendeztem, növényekkel beültettem, és kis túlzással olyan, mintha kertben pihennénk. Tavasztól őszig ideális hely a kikapcsolódásra.
Aztán mikor már nagyon elszaladt a fantáziám eszembe jutott, hogy utánaérdeklődök, beépíthetném-e a lakásom fölötti tetőteret. A gondolatból nem lett tett, drága megoldás lenne.
Az egyik szomszédom idős hölgy kevéske nyugdíjjal, túl nagy lakással. Az jutott eszembe, milyen jó lenne, ha megvehetném tőle a nagyszobáját és összenyitnám az enyémmel. Egy szobával több lenne nálam, eggyel kevesebb nála. Itt sem tettem semmit az ügy érdekében, mert ez még meredekebb gondolatnak tűnt, mint a tetőtér beépítése. 🙂
Mindent végiggondolva úgy döntöttem, nem kellenek a nagyon költséges ötletek, marad minden így ahogy van. Még a lambériát sem vettem le az alőszobából, konyhából. Nem veszek fel hitelt, nem húzzuk meg a nadrágszíjat, megpróbáljuk ebből a lakásból kihozni a legtöbbet így ahogy van csupán festéssel, kisebb átalakításokkal, kreatív ötletekkel költséghatékonyan és élvezzük az életet megszorítások nélkül. Nem bántam meg, így szeretjük.
Előszoba
Az előszobában a nagy probléma az volt, hogy a retro lambéria miatt nagyon sötét volt. Leszedni nem akartam… lefestettük mindenhol illetve a padlót itt, a konyhában, fürdőben és wc-ben Diegos vinyl padlóval borítottuk.
Fürdőszoba
A fürdőszobai csempe beköltözéskor hibátlan volt… csak nem tetszett. Szétverni és újból csempézni nem szerettem volna. Lelki szemeimmel már akkor láttam, hogy lefestve jó lehet. Pár héttel ezelőtt meg is történt a festés. A mosdó feletti tükrös szekrényke kicsinek bizonyult az eltelt időben, ezért terveztem ide egy állószekrényt, amit lapszabászatban vágattam, és férfi segítséggel szereltünk össze. Mára készen lett a fürdő is.
Konyha
Minden családban a konyha az a hely, ahol a családtagok a legszívesebben tartózkodnak: itt étkeznek, főznek, a gyerekek itt rajzolnak, itt írják a leckéiket, a felnőttek sokszor nem a nappaliban, hanem itt beszélgetnek egy-egy pohár kávé vagy tea mellett. Ennek a helyiségnek praktikusnak, világosnak, kényelmesnek kelle lennie, hogy jól érezze benne magát minden családtag.
Beköltözéskor az én konyhám csúnya, sötét és elhasználódott volt, egyáltalán nem volt barátságos, kellemes hangulatú.
Beköltözés után elsőként lemázoltuk a csempét, és lecseréltük a pultot, pár újabb szekrényelemet is beraktunk, illetve új asztal és székek kerültek ide.
Az új fiók – és szekrényajtókat lapszabászatból rendeltem, mert hogy fiókos szekrényt képzeltem el a polcos alsószekrények helyett. Költségesebb volt a fiókvasalatok miatt, de nagyon megérte rákölteni, hiszen általa könnyedén elérhető kihúzáskor a fiókok hátsó tartalma is, teljes mélységében kihasználható a hely.
Nappali
A nappaliban nagyon sok kompromisszumot kellett kötni, hiszen 3 funkciót is ellát: egyrészt ez a nappali tevékenységek helye, másrészt iroda, és itt kell megoldani az én éjszakai pihenésemet.
Úgy gondoltam beköltözéskor, hogy jó lesz nekem kanapén aludni éjjel, ezért kihúzhatós, ágyneműtartós darabot vásároltam. Milyen rosszul gondoltam! Minden este és reggel kihúzni, visszatolni macerás és két emberes feladat volt, ezért csak a nappal használt ülőfelületen aludtam. Ez viszont keskeny volt, rövid volt, kemény volt (az ülőfelülete 80*190 cm). Több hónapnyi rossz alvás után döntöttem el, hogy szükségem van egy nem több funkciós ágyra, ahol igazán kipihenhetem magam. Így esett a választásom a képen látható 140 cm széles franciaágyra. Tudatosan olyan szürke színűt kerestem, amilyen a kanapé, így egymás mellé helyezve olyan, mintha L alakú kanapém volna. Ezt a hatást az azonos díszpárnákkal is szerettem volna fokozni.
Itt természetesen optikailag elválaszthattam volna a nappali funkciót a háló funkciótól – darabka üvegfallal, kétoldalú polcos szekrénnyel, függönnyel, padlón elhelyezett nagyobb növénnyel stb. -, de nem maradt egy cm szabad hely sem ezekre. Ezért döntöttem úgy, hogy L alakú kanapénak álcázom a két bútordarabot.
Viszont hogy mégis adjak egy kis “intimitást” az ágynak, két oldalán növényeket helyeztem el és saját világítást kapott.
Tudom, nem tökéletes, de egyelőre megfelel nekünk. Azt nem ígérem, hogy örökre így marad. Talán egyszer megválok a kanapétól és a helyére beteszek két fotelt. Ha így döntök, lesz helyem, hogy fizikailag is elválasszam a hálórészt a nappali területtől. Hmmm…
Fiúszoba
Hihetetlen, hogy a két hálószoba (fiúszoba és lányszoba) azonos paraméterekkel rendelkezik, mégis mennyire különbözik csupán az anyag – és színhasználat miatt! A kamasz fiam sötét szobát szeretett volna kék falakkal, fekete bútorokkal. A kislányom sárga falat kért, fehér bútorokkal. Ugyanaz, mégis más.
Lányszoba
A sárga-fehér fal miatt nagyon világos ez a szoba, pont így képzelte a kislányom. Imádja, legszívesebben egész nap itt tartózkodik.
