Én nagyon szeretem a régi tárgyakat, egyrészt, mert gyönyörűek, másrészt mert történetük van.
Volt két SINGER varrógépállványom: az egyik még nagymamámé volt. Emlékszem, ezen varrt nekem ruhácskákat. Még mindig előttem van a kép, ahogy használja. A másikat kaptam. Gondoltam, felhasználom mindkettőt itthon. Semmiképpen nem akartam tőlük megválni. Mindkettőből asztalka lett: az egyik a házban maradt, egy üresen álló sarkot díszít. A másik a kertben kapott helyet 4 kovácsoltvas szék társaságában.
Nem voltak olyan rossz állapotban, de azért kellett velük foglalkozni: először ecsettel a rozsdamarót fel kellett rájuk hordani, majd durva drótkefével, drótkoronggal átdörzsölni. Aztán a tiszta felületre alapozót kellett kenni: pl. Budaprimert, aztán jöhetett a festés zománcfestékkel. Száradás után asztallap került rájuk: a bentire fa asztallap, a kertben lévőre 3mm-es vaslemez.
Az eredmény nagyon szép lett. Mit szóltok?
A megtisztított, lefestett varrógép állvány
Fa asztallap került rá
Már nem üres a sarok
A kerti pihenőhely a varrógépállvánnyal
Kedves Detty!
A képeket látva most sajnálom, hogy amikor az anyósom meghalt a régi Singer varrógépét elajándékoztuk egy ismerős üzletébe dísznek. Most klassz asztalkám lenne belőle. Utólag is köszönöm a szép képeket.
üdvözlettel:
Tóth Judit
Kedves Judit!
Köszönöm a kedves hozzászólást. Nagyon szeretem én is a régi tárgyakat, az asztalok házam díszei ma is. 🙂 Talán lesz még alkalma beszereznie Önnek is egy Singer varrógépállványt…
Detty